A főtengelytől függően két különböző típusú V8-as motor létezik.

A függőleges sík az amerikai közlekedési járművek tipikus V8-as szerkezete. A szög egy csoportban (4-es csoport) és az előző hajtókar között 90°, tehát a főtengely egyik végéről nézve függőleges szerkezet. Ezzel a függőleges felülettel jó egyensúlyt lehet elérni, de nagy súlyú vasalót igényel. A nagy forgási tehetetlenség miatt az ezzel a függőleges szerkezettel rendelkező V8-as motornak kisebb a gyorsulása, és nem tud gyorsan gyorsulni vagy lassulni más típusú motorokhoz képest. Az ilyen szerkezetű V8-as motor gyújtási sorrendje az elejétől a végéig tart, amihez egy további kipufogórendszer kialakítása szükséges a kipufogócsövek mindkét végén történő összekötéséhez. Ez a bonyolult és már-már nehézkes kipufogórendszer mára nagy fejtörést okozott az együléses versenyautók tervezőinek.

A sík azt jelenti, hogy a hajtókar 180°. A kiegyensúlyozásuk nem olyan tökéletes, hacsak nem a kiegyensúlyozó tengelyt használják, nagyon nagy a rezgés. Mivel nincs szükség ellensúlyos vasra, a főtengely kis tömeggel és alacsony tehetetlenséggel rendelkezik, valamint nagy sebességgel és gyorsulással rendelkezik. Ez a szerkezet nagyon gyakori az 1,5 literes modern Coventry Climax versenyautóban. Ez a motor függőleges síkból lapos szerkezetté fejlődött. A V8-as felépítésű járművek a Ferrari (Dino motor), a Lotus (V8-as Esprit motor) és a TVR (Speed ​​Eight motor). Ez a szerkezet nagyon elterjedt a versenymotorokban, és a jól ismert a Cosworth DFV. A függőleges szerkezet kialakítása bonyolult. Emiatt a legtöbb korai V8-as motor, köztük a De Dion-Bouton, a Peerless és a Cadillac lapos szerkezetű volt. 1915-ben a vertikális tervezési koncepció megjelent egy amerikai autóipari mérnöki konferencián, de az összeszerelés 8 évig tartott.